Vágyunk a karácsonyra!
Igen, minden ember, a szíve mélyén talán örökké. A karácsonyvárás varázsa, igaz különböző erősséggel, de egész évben, mindenkiben benne van. Ahogy beköszönt az ősz, elkezd bennünk erősödni, szenteste és az azt követő karácsonyi napokon éri el a tetőfokát, aztán alábbhagy. De soha nem múlik el teljesen, mint egy kielégíthetetlen vágy, folyton velünk marad.
De vajon miért van ez így? Miért nem múlik a karácsony misztikuma? Miért ez lett és maradt a szeretet, az összetartozás, a család igaz ünnepe?
Talán azért, mert nem igazán a karácsonyra, hanem a karácsonyt megtestesítő érzésekre vágyunk. Vágyunk a szeretetre, a családi összetartozásra, arra, hogy kimutassuk, mennyire szeretnénk örömöt okozni szeretteinknek, szeretnénk éreztetni a bennünk lévő jóságot, adni szeretnénk és nem kapni.
És csakúgy, mint a karácsonyvárás ezek az érzések is bennünk kavarognak az év minden napján, csak hát a hétköznapok taposómalmai, a vélt, vagy a valóságos problémák, a rohanó élet lendülete nem engedi, hogy ezek uralják minden napunkat.
Ezért is kellenek az életünkben olyan fennkölt napok, amelyekben ezek mind a háttérbe szorulnak, és végre legyen egy alkalom, amikor a karácsonyi érzések minden emberben felszínre törhetnek. A karácsonyi napokon az ünnep örömét példamutatóan örökítjük a bennünket követő generációkra, hogy bennük is kialakulhasson a karácsonyvárás varázsa, így lesz örök a karácsony és a karácsonyvárás.
Munkatársaim és a magam nevében kívánom, hogy a karácsonyod legyen olyan, ahogy az benned él, és amilyenre vágytál! Töltsd méltón, békében, boldogan a szeretteid körében, éltesd tovább a karácsony utáni vágyakozást.
Zelenák András
ügyvezető
