Ünnep az, amit azzá teszünk!
Az idő könyörtelen örökmozgó, akármi is történik, rendületlenül halad a maga útján, semmi sem tudja befolyásolni. Nem foglalkozik azzal, hogy a számunkra megadatott porszemnyi részecskénket, ami mellesleg az életünk, mivel töltjük el.
Felül tudunk-e emelkedni a napi problémáinkon, vagy bedarál a határidő kényszer? Na jó, ezt még megcsinálom, aztán majd pihenek, majd megvalósítom a bakancslistám, majd méltón megünneplem az ünnepeimet, majd, majd, aztán azt vesszük észre, hogy szép lassan lecsúszunk a majdokról, elrepül az idő.
Ez a második covidos karácsonyunk, bár nem kértük, nekünk ezt adta a sors. Látszólag persze jobb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly még nem volt oltás, bezártságban éltünk, és rettegtünk attól, hogy elkapjuk a kórt, amelyben az a legszörnyűbb, hogy nem tudjuk, hogy aki elkapja, az túléli-e egyáltalán, és a karácsonyt is fel kellett áldoznunk a szeretteink és a magunk biztonsága érdekében.
Ebben az évben – annak ellenére, hogy a járvány továbbra is tombol, szedi az áldozatait – már van oltás, amely lehetővé teszi, hogy ismét legyen karácsonyi hangulat, és ez önmagában is ünnepelni való. Az emberek szabadnak születnek, szeretik a szabadságot, boldoggá teszi őket, ha megszabadulhatnak a bezártságtól.
Örülnek annak, hogy be tudnak menni a bevásárlóközpontokba, láthatják a karácsonyi dekorációt, hallgathatják a karácsonyi zenéket, újra van nyüzsgés, karácsonyi hangulat.
Megnyílhattak a karácsonyi vásárok. Újra érezzük a forralt bor illatát, keveredve a mézeskalácsok, és percsenye sütők illatával. Megcsodálhatjuk a kézművesek karácsonyra készült remekeit, bódultan, boldogan vásárolhatunk ajándékokat szeretteinknek, persze olyanokat, amelyeket legszívesebben magunknak vásárolnánk meg.
És aztán eljön a Szenteste, amikor a karácsonyi forgatag és a világ elcsendesül, amelyet most ismét szeretteink körében, békében és boldogságban tölthetünk, feledve minden nem odaillő dolgot, beleértve a hétköznapok nyomasztó gondjait és a járványt is.
Őrizzék meg magukban sokáig ezt az érzést, vigyék magukkal a hétköznapokra, becsüljék meg az idejüket, mert az idő, Önökkel sem tesz kivételt! Én már csak tudom.
Engedjék meg, hogy munkatársaim és a magam nevében, ebben az évben is emlékezetes, békében, meghitt hangulatban, szeretetben, családi körben eltöltött, gondtalan és boldog Karácsonyt kívánjak Önöknek!
Zelenák András
ügyvezető
