Köszönet Nőnapon!
Tavaly ilyenkor még minden rendben látszónak tűnt, éltük a megszokott életünket, vívtuk a kis harcainkat, küzdöttünk a boldogulásért, a boldogságért, tervezgettük a nyaralásunkat, úgy gondoltuk, hogy ez mindig így lesz, másképp nem is lehet.
Aztán egy szép napon arra ébredtünk, hogy a vírus, vagy azok, akik rá hivatkozva eljártak, néhány rendelettel egy csapásra semmivé tették az eddigi életünket. Kiürültek a munkahelyek, a szórakozóhelyek, bezárult a világ, az ország, a szállodák. Azon kaptuk magunkat, hogy az otthonainkba kényszerülünk.
Rácsodálkoztunk erre a szokatlan helyzetre, minden nap együtt a család, és nincs semmi kibúvó, hát ebből mi lesz?
És mint az élet által produkált nehéz helyzetekben annyiszor, most is a nőkre hárult a nehezebb teher. Amellett, hogy a divatos kifejezéssel élve home office-ban továbbra is végezték hivatali munkájukat, kiválóan ellátták a megnövekedett családfenntartó tevékenységeiket is.
Felerősödtek olyan feladatok, amelyek korábban nem jelentkeztek. Az otthon levő családoknak otthon kellett lenniük, élniük. A gyerekkel nemcsak a szokásos “számon kérős” tanulásra volt szükség. Meg kellett teremteni az online tanulás feltételeit, ki kellett egészíteni a tanítást, be kellett segíteni az anyag elsajátításába.
És el kellett viselniük legalább egy férfit, aki úgy gondolta, hogy ő az élet ura, a szabadság a mindene, ezért egyre nehezebben viselte a bezártságot. Azt, hogy nem mehet meccsre, nem mehet sörözni a haverjaival, hogy kijárási tilalom van (nem mintha meg akarta volna sérteni, mert jó otthon a papucsban, de azért mégis).
És azt az egy napot, amelyet hosszú évek óta hivatalosan is a nők áldozatos tevékenységének elismerésére, a szebbik nem ünneplésére van fenntartva, azt sem tudjuk úgy megünnepelni, mint ahogy azt szoktuk, ahogy azt megérdemelnétek. Üresek az irodák, hébe-hóba járunk csak be, kinek vegyünk köszönetünk jeleként virágot? Hogyan fog az mutatni az üres íróasztalok mellett, ahogy szép lassan elhervad? Csak jobban emlékeztetne hiányotokra!
Ebben a helyzetben a virágot talán be lehet cserélni más kedves ajándékra, és a lelkünk mélyéről fakadó szívből jövő megemlékezés, meghajlás előttetek sem hervad el, így ebben az évben ezeket tudjuk adni nektek. Férfi munkatársaim és a magam nevében kívánok Boldog Nőnapot, és egy megújult, vírusmentes szép világot!
Zelenák András
