Karácsony járvány idején!
Nem gondoltuk volna csaknem egy évvel ezelőtt, amikor mámorosan, és boldogan köszöntöttük ezt az évet, hogy így megtréfál bennünket. Persze voltak már hírek holmi (akkor még ismeretlen) vírusról, de messze volt, ez is csak egy nyavalya, ide biztos nem fog elérni, nem foglalkoztunk vele.
Még akkor sem vettük komolyan, amikor körülöttünk már fékezhetetlen járványról szóltak a hírek, aztán úgy március környékén nálunk is megjelent a Covid. Akkor nagyon megijedtünk, ijedtünkben az életünket szinte nullára redukáltuk, és hónapokon át vártuk a csodát.
Valahogy azonban ezekben az időkben is létezni kellett, és akkor rátaláltunk a csodaszerre, a virtuális térre, a virtuális életre. Ez működött is valahogy, de azért alig vártuk, hogy vége legyen ennek az izének, és visszakapjuk korábbi életünket.
És ez nyár elejére, igaz bizonyos korlátozások mellett, be is következett. A boldog nyári napokban szinte már el is felejtettük, hogy a vírus itt ólálkodik körülöttünk. Igaz külföldre nem utazhattunk, végre felfedezhettük, hogy milyen gyönyörű helyek vannak itthon is. Az idő eltöltésében az is sokat segített, hogy a véget nem érő nyári jogszabályváltozások miatt végig kellett dolgoznunk az egész nyarat, akárcsak Önöknek.
De aztán beköszöntött az ősz, és vele együtt ismét erőre kapott a vírus, és mértéktelen mészárlásba kezdett. Olyan volt ez, mint amikor az ellenség heves támadást színlel, majd hirtelen visszavonul, hogy előcsalogasson bennünket, hogy amikor ez megtörténik, akkor a korábbinál nagyobb, mindent elsöprő támadást indíthasson.
Hát most itt tartunk, amikor már Karácsonyt szeretnénk ünnepelni, bár nem olyan mértékben, mint tavasszal, de megint vissza kellett venni a valóságos életünkből, visszatért a virtuális világ, a virtuális élet.
Ezért most nem tudok beszámolni a megszokott karácsonyi vásárokról, a karácsonyi hangulatról, illatokról, ízekről. Persze a külsőségek megvannak, a díszkivilágítás, a karácsonyi zenék, a boltok karácsonyi kínálata. De mit ér ez a karácsonyi hangulatban, örömtől, és forralt bortól kipirult, mámorosan nyüzsgő emberek nélkül? Valamelyik nap elmentem az egyik kedvenc karácsonyi vásári helyszínemre, minden szép volt, de többször megnéztem az órámat, te jó ég, hamarosan kijárási tilalom van?
Az idei Karácsonyon a család, és a szeretet ünnepén a vírus családokat választhat szét. Szinte látom, az ünnepi asztalt, amely körül ülnek azok, akik a rendeletek miatt személyesen jelen tudnak lenni, és az asztalon látható még néhány számítógép, tablet, amelyen a család hiányzó tagjai csatlakoznak az ünnepi vacsorához.
Persze semmi sem pótolja a hiányzókat, de ha a virtuális világról át tudunk térni az érzelmi világra, akkor a távolság ellenére is együtt lehetünk Karácsonykor. Mert a szívünkben a vírus ellenére is kiirthatatlanul ott lakozik a szeretet, a karácsonyi hangulat, az érzelmekben és a lélekben való egybetartozás érzése.
Ezért, ne hagyjuk magunkat! Ebben az évben is méltó módon ünnepeljük meg a Karácsonyt, ahogy mindig is szoktuk, személyesen, és ha muszáj, a virtuális térben. Hisz bárhol is vagyunk a szeretet és a közös ünnep egy (virtuális) asztalhoz varázsol bennünket a szeretteinkkel.
Bízunk abban, hogy ennél a végtelenül nagy karácsonyi asztalnál, amelynél mind együtt leszünk, a Novitaxnak is jut egy szerény hely.
Végezetül, engedjék meg, hogy magam és munkatársaim nevében, a körülmények ellenére, ebben az évben is emlékezetes, békében, szeretetben, családi körben eltöltött, gondtalan és boldog Karácsonyt kívánjak Önöknek!
Üdvözlettel:
Zelenák András
