Nőnapra, szeretettel!

Aki ebben a témában a korábbi írásaimat olvasta, meggyőződhetett arról, hogy annak ellenére, hogy én pasinak születtem, a nők pártján állok. A nők, akik életet adtak nekünk, szerető gondoskodással felneveltek bennünket, velük éljük át a szerelem gyötrelmeit, gyönyöreit és azt, hogy viszontláthassuk magunkat (rosszabb esetben valaki mást) gyermekeinkben, fejlettebbek és szívósabbak, mint mi férfiak.

Talán éppen ebből következik az, hogy a nők és a férfiak másképp gondolkodnak a világ nagy dolgairól és a hétköznapok egyszerűnek tűnő eseményeiről.

Például mi férfiak önzők, hiúk vagyunk, saját nemünkből általában csak egy személyt szeretünk és imádunk, saját magunkat. Ha nem volnának körülöttünk nők, akiknek imponálni szeretnénk, akikben vágyakat szeretnénk ébreszteni, teljesen elhanyagolnánk magunkat.

Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a következő történet, aki már hallott róla, attól elnézést kérek:

A teremtő megunja a nők és a férfiak örökös marakodását, ezért külön bolygóra telepíti a férfiakat, hogy tudják meg milyen rossz az élet a nők nélkül. De a teremtőnek igen sok dolga van, valahogy elfeledkezett a dologról, majd úgy ötszáz év múlva bevillant, hogy mit tett élete fő művével, az emberiséggel.

Először felkeresi azt a bolygót, ahová a férfiakat telepítette. Sivár pusztaságot lát, az életnek még a jelét sem találja, de az látszik, hogy a férfiak a kihalásuk előtt visszaállatiasodtak. Nem borotválkoztak (még hétközben sem), nem tisztálkodtak, elrongyolt volt a ruhájuk, kannibalizmusra utaló jeleket talált, egyszóval a látványtól nem lett vidám.

Majd felkereste a földet, ahol a nőket férfiak nélkül hagyta Megdöbbenésére szépen rendezett településeket, művelt kerteket látott, sőt megpillantott egy játszó gyereket az út porában.
Ezen aztán igen elcsodálkozott, nem értette a dolgot. Nem is érthette, mert az élet csodáját a nőkre bízta, akik e titkot azóta is a lelkükben, a mindennapi cselekedeteikben őrzik és ápolják.

nonap_2019_novitax

Mint az a történetből is kiderül, mi férfiak tőletek, értetek, a kegyeitekért, a szép pillantásotok, a mosolyotok elnyeréséért lettünk azok, akik vagyunk. Ti adjátok meg számunkra a hódítás örömét, csak tőletek kaphatunk boldogságot, mert mi meg ilyenek vagyunk. Nélkületek gyámoltalan, lézengő, tétova lények lennénk. Jó, hogy vagytok nekünk!

Bár ilyen felhatalmazásom nincs, de férfi társaim nevében is szeretném megköszönni Nektek, hogy megszépítitek a mindennapjainkat, hogy az életünknek egyetlen fontos eseménye sincs, amelyben ne lennétek benne (kivéve a foci meccset, meg a sörözést), és amely nem Rólatok szólna. Okosan hagyjátok, hogy viseljük a nadrágot, mert tudjátok, hogy mindent megteszünk azért, hogy az mielőbb lekerüljön rólunk…

Én a magam szerény lehetőségei szerint, csak annyit tehetek, hogy szűk környezetemben, amelybe beletartoznak a NOVITAX Kft. ügyfelei is, mindent elkövetek azért, hogy a körülöttem levő NŐK mindennap érezzék a feléjük áradó szeretetemet és tiszteletemet. A Nőnap pedig jó alkalmat ad arra, hogy ezt írásban, legalább évente kinyilvánítsam.

Engedjék meg, hogy férfi munkatársaim és a magam nevében kívánjak Boldog Nőnapokat, és nemcsak egy napra!

Zelenák András